HOLUB GRÁNIT

Pan - Hol Bt.

Sírkőkészítés, Temetkezés, Gránit

telefon: +36 30 323 7349 , +36 30 562 6981
e-mail: ,

Névjegy letöltése

Névjegy küldése

Impresszum Általános Szerződési Feltételek Adatvédelmi Tájékoztató

Bemutatkozás

Cégünk temetkezéssel is foglalkozik, de itt most a síremlékekről és a sírkövekről tájékozódhat.

2007 óta síremlékkészítéssel is foglalkozik vállalkozásunk. 2010-ben nyitottuk meg síremlék bemutató kertünket. 2016 májusában új helyre költöztünk, ahol több mint 50 db gránit sírkőből választhatnak azok, akik nem óhajtanak egyedien kialakított síremléket vásárolni. Az egyedi síremlékek elkészítését is vállaljuk. Munkáinkat megtekinthetik a fotóalbumok menüpont alatt. Árainkat igyekszünk a lehetőségekhez képest féken tartani, így már 190.000 Ft nettó összegtől kapható komplett gránit síremlék. Színes és egyedi síremlékekről telefonon, vagy e-mail útján tudok árat mondani.

Holub Tibor
(06-30/323-7349)

holub.kofi@gmail.com

Sírversek, Idézetek

Akármit is csinálunk életünk során, a sírkő marad meg utánunk igazán...
A jó szülőket feledni nem lehet, míg élünk ide hív a szeretet.
A jóság és szeretet megtestesülése volt.
A lélek él. Találkozunk.
A szeretet soha el nem fogy.
A szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik.
A te szíved pihen, a miénk vérzik, hisz a fájdalmat csak az élők érzik.
A viszontlátásra!
Adjon neked az Úr örök nyugalmat és békességet.
Aki dönt, felettünk áll, kezében vagyunk mindannyian.
Aki hisz én bennem ha meghal is él.

Aki szeret, az soha nem feled, mert te túléled az őszt és a telet.
Áldás emlékére.
Áldás és béke a legszeretettebb férj drága poraira!
Áldás és béke drága hamvaira!
Áldás és béke drága poraira.
Áldás és béke hamvaidra!
Áldás és béke lengjen a felejthetetlen jó férj drága porai felett!
Áldás és béke lengjen drága porai fölött!
Áldás és béke lengjen porai fölött!
Áldás hamvaira.
Áldás poraikra.
Áldás reájuk.
Áldott e hant, mely fölött a hitvesi és gyermeki szeretet lebeg.
Áldott legyen emléke.
Állítatott férje s testvéri szeretetből...
Állni soká fog e kő, hamarabb elporlik azonban, mint lelkünkben ama bánat, amelyet

okoz.
Álmodtál egy öregkort, csodásat és szépet, de a betegséged mindent összetépett.
Aludjék a feltámadásig.
Aludni fogsz s nem lesznek álmaid. Aludni fogsz és nem lesz több reggeled.
Ami neked csend és nyugalom, az nekem örökös fájdalom.
Amíg éltek értünk küzdöttek, amíg élünk nem felejtjük tettüket.

Angyal lettél ez az egy vigaszunk, imádkozzál érettünk, korán letört virágunk.
Arra nem gondoltál, hogy engem itt hagytál.
Az élet fájdalom, itt az örök nyugalom.
Az igazak emlékezete áldott.
Az Isten engem is hozzátok vigyen el.
Az nem hal meg kit eltemetnek, csak az hal meg kit elfelednek.
Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik.
Az örök elválás fájdalmával emlékezünk.
Az Úr az én pásztorom.
Az Úr énnekem őriző pásztorom.
Az Úr megőrzi a ti lelketeket.
Az Úr veled.
Bánatunk végtelen, mert itt hagytál, bennünket hirtelen.
Béke hamvainak!
Béke hamvaira. Kegyeletük jeléül emeltették hálás gyermekei.
Béke lengjen drága hamvai felett.
Béke lengjen hamvai felett!

Béke lengjen sírhalmán!
Béke poraikra.
Béke poraira! Hálás kegyelet jeléül állította hu bánatos neje.
Béke veletek.
Bimbó voltál édes kis gyermekünk, mikor a halál elrabolt tőlünk.
Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg.
Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.
Búcsú nélkül mentem én el tőletek, nem búcsúzom, ma is élek köztetek.
Csak ami rög volt, vált röggé, a szeretet él mindörökké!
Csak az évek múlnak, feledni nem lehet, hogy fiatalon kettétört életed.
Csak az hal meg, akit elfelednek, örökké él, akit nagyon szeretnek.

Családi nyughelyük.
De mennyivel jobb lenne, ha ez mind itt és most lenne, elcserélném az örökkévalót

egyetlen percre veletek!
De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te leszel.
Drága szép emléked örökké közöttünk él.
E példás anyának porait is áldja, hálásan tiszteli emlékét, utódja.
Édesanyánk nyugodj békében!
Édesapánk viszontlátásra, édesanyánk viszontlátásra.
Egy éve már annak, hogy örökre elmentél, életedben, pedig hűséggel szerettél.
Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet, amely nem ismert mást csak a szeretetet.
Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Elég lesz-e néked köszönet helyett, hogy amíg csak élünk, fogjuk a kezed?
Elég neked az én kegyelmem.
Elérted vágyadat itt vagy a fiadnál.
Életed hajnalán letört a halál, ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll.
Életed úgy múlt el, mint egy pillanat, de emléked szívünkben örökké megmarad.
Életünk e világon véges, végére már csak a számvetés marad.
Elfáradtál az élet tengerén, pihenj csendben a föld lágy ölén.
Elmentél életed legszebb korában, itt hagytál bennünket bús árvaságban.
Elmentél, búcsúzni időd nem volt már, hiába várunk, nem kopogsz, soha már.
Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik

nem szavak.

Elvitted a fényt, a mosolyt, csak egy sugarat hagytál, a szép emlékedet.
Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, akkor is, ha nincsenek már

remények és csodák.
Emléked a szívünkben örökké él.
Emléked élni fog!
Emléked örökké él!
Emléked örökké élni fog szívünkben.
Emléked szívünkben él.
Emléked szívünkben örökké élni fog.
Emlékezünk.
Emlékül emeltette testvére. Béke hamvaira!
Én nem haltam meg, ami nektek voltam, még mindig vagyok.
Értünk éltél, bennünket szerettél, s bár a halál elszakított tőlünk, jóságod szívünkben

él.
Ezen emléket szeretete jeléül emeltette ...
Ezt a nagy fájdalmat leírni nem lehet, csak letörölni a könnyeket.
Fájó és megtört szívvel emlékezünk.

Fájó szívünk fel-felzokog érted, örökké szeretünk, nem feledünk téged.
Fehér galamb szállj a fiunk fejfájára, a fájó szívű szülők helyett, te vigyázz az ő

álmára.
Felejthetetlen édes anyjuk emlékére állították mély gyászba borult háládatos

gyermekei.
Fiatal életed elvették tőlünk, de a lelked velünk maradt. Szeretteid.
Ha gyásznapjaink le fognak telni, idejövünk hozzád örökre pihenni.
Ha megszűnik az én szívem dobogni, idejövök hozzád megpihenni.
Ha ránézünk sírodnak kövére, szorgalmas munkádnak e sir lett a bére.
Ha vártok hát bocsánatot. Nekik is megbocsájtsatok.
Hiába keresünk, könnyes szemünk már soha nem talál.

Hiába omlik rád a sír komor göröngye, emléked itt marad szívünkben örökre.
Hiányzol közülünk, a helyed üres lett, egy váratlan pillanat megölte szívedet.
Hit, remény, szeretet. Vezéreljen titeket.
Hogy elmentél, búcsú nélkül itt hagytál, ez nagyon fáj.
Hogyha hív majd jó Istenünk, fáradt testtel ide jövünk.
Ifjan életed tavaszán szálltál sötét sírba, szerető szüleid bánatban itt hagyva.
Igaz kegyelete jeléül állítatta ...
Imádkozzatok ott fönt az egekben.
Isten veled a viszontlátásig!
Istenem én többé már el nem veszíthetlek Emelte hu ...
Istenem legyen meg a Te akaratod.
Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt, tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke

előtt.
Jézus a mi reményünk.
Jézus szíve irgalmaz nekik.
Kedves gyermekem légy őrző angyala kis testvérkédnek.
Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, az nem tudja mi az igazi fájdalom.
Kis szívednek gyors lüktetése, rövid kis életednek lett befejezése.
Korán szakított le az élet vihara, mint rózsabimbót nyílása kezdetén.
Könnyes az út, mely sírodhoz vezet, Isten őrködjék pihenésed felett.
Könnyes szemmel már csak a sírodat nézzük.
Küzdelem és szenvedés volt az életünk, legyen nyugodt csendes pihenésünk.

Küzdelem volt életem, szívem megszűnt dobogni, jó testvérem, hozzád jöttem nyugodni.
Küzdelem volt életünk, fogadd be lelkünk, ó mennyben Istenünk.
Küzdöttél, de már nem lehet, a csend ölel át és a szeretet.
Légy hű mindhalálig!
Legyen áldott emléketek.
Legyen áldott emlékezete.
Legyen álma pihentető... s emléke áldott!
Legyen álmotok csendes.
Legyen békés örök álmotok.
Legyen emléke áldott nyugodalma csendes! A béke angyala s a hálás kegyelet.
Legyen meg a Te akaratod!
Legyen örök álmod oly édes, mint amilyen keserű a bánata megtört szüleidnek.
Lelked, mint fehér galamb, csendesen messzire szállt.
Magadba zártad a sors ezernyi baját, és váratlanul, búcsú nélkül minket itt hagytál.
Már nem félek a haláltól, mert tudom, hogy egyszer ti is itt lesztek velem, újra

érezhetem a szeretetet és ölelésetek.

Még most is hallom a hangodat, érzem kezed, hogy most is simogat.
Megpihenni tértem, éltem alkonyán, örök nyugalmat adj nekem jó atyám.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll.
Miért szakított bimbót a halál, mikor hervadt virágot is talál.
Miért vett bimbót a halál, amikor hervadt rózsát is talál.
Míg a hu fiú nyugossza álmát, kesergő szüleit vigasztalja a Hit.
Mikor testemet már roskadozva vittem, váratlanul, csendesen átkarolt az Isten.
Mindvégig azt adtad, ami a tied: nyugalmat, jóságot, örömöt, hitet!
Mint vadra a vadász ki lesben áll, úgy rabolt el tőlem orvul a halál.
Nehéz - e kő, de nehezebb a bánat, mely szívére borult az egész családra.
Nehéz utam itt ért véget.

Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség.
Nélküled üres a ház, lelkünk nyugalmat nem talál!
Nem fogjuk többé elfáradt kezedet, nem simogatjuk őszülő fejedet.
Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot, elment fiatalon, fehéren, s fekete gyászt

hagyott.
Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik

oldalán.
Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy

mindig.
Nincs szó, mely híven fejezhetné ki fájdalmamat, nincs szó, csak könny.
Nyíljatok a sírján, halványsárga rózsák, zengjetek éneket, énekes madárkák.
Nyugodalom, mely elszállottál a mi szívünkből, szállj ide e sírnak drága lakója fölé.
Nyugodj békében.
Nyugodjanak a jó Isten nevébe.
Nyugodjatok békében.
Nyugodjon por teste a földnek gyomrában lelke orvendezzen angyalok sorában.
Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj.
Ó kegyetlen halál, miért vittél bimbót, mikor hervadt rózsát is találsz.
Oly szomorú mindig csak egyedül lenni, valakit mindenütt hiába keresni.
Olyan seb ez, mely nem gyógyul be, olyan bánat, melyet nem ért, csak az, aki átélte

már.
Olyanok voltunk, mi is mint ti, olyanok lesztek majd ti is mint mi: por és hamu.

Örök életet adott nekünk az Isten.
Örök nyugvó helyük.
Örök világosságban, békében nyugodj, soha el nem feledünk, biztosan tudod.
Össze-omlott hamvai nyugvó-helyt felett emelt bús ...
Pihenésed legyen édes.
Pihenj csendesen.
Reményünk csillagát fedi e sírhalom, emlék keresztje rá szülői fájdalom.
Segítő szavad örökké halljuk, dolgos kezed érezzük.
Sírját e márvány, emlékét tettei őrzik.
Sok szenvedés és hosszú igen nagy fájdalmak útján érkeztem ide.
Sokat küzdöttél, sokat dolgoztál, majd sokat szenvedtél, de emléked szívünkben

örökké él.
Számunkra te soha nem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok.
Szent az ígéret: hit - s örök élet!
Szeretettel emlékszünk.
Szeretetünk örökké él szívünkben.
Szeretetünk örökké veled marad!

Szeretetünk síron túl is él
Szerető szíve pihen a föld alatt, minden érted hulló könnycsepp nyugtassa álmodat.
Szerető szíved nem dobban már többet, vigasztaló szót nem kapok már Tőled.
Szeretteim ne fájjon értem szívetek, kívánom, míg éltek boldogok legyetek.
Szeretteim, én már elmegyek, küzdöttem, de már nem lehet, a csend ölel át és a

szeretet.
Isten veletek.
Szíveteket ne eméssze fájdalom, vigasz legyen, hogy örökké álmodom.
Szívük nemes volt, kezük dolgos, életük nehéz volt, álmuk legyen boldog.
Találkozunk ott, ahol a szív nem fáj.
Távozásod örökre összetörte szívünk, mert rajongva szerettünk drága gyermekünk.

Te voltál a szemünk fénye csillaga, Jézuskának kicsi kis angyala.
Te voltál életem segítőtársa, szerető szívemnek kinyíló virága.
Tebenned bíztunk eleitől fogva.
Téged kereslek, utánad vágyom, nem hiányzott így még senki a világon.
Temető csendje ad neked nyugalmat, szívünk bánata örökre megmarad.
Tetted - rendkívüli - mert a hivatás felelőssége az életösztönt is legyőzte.
Tiéd a csönd, a nyugalom, miénk a könny, a fájdalom.
Tiétek a nyugalom, miénk a fájdalom.
Tudom, hogy az én Megváltóm él.
Utat mutatsz, mert szívünkben mindörökké létezel.
Van-e az életben több remény, vagy csak ennyi?
Van-e létünknek célja vagy csak ennyi?
Várjuk a nagy ígéretet, enyészetből új életet.
Várjuk itt nyugodtan a feltámadást!
Veje és leánya kik hon tisztelék emlékének e követ emelék.
Velem vagy Istenem mindig velem.
Vidám arcod nem látjuk többé, de drága emléked szívünkben él örökké.
Felejthetetlen emléketek szívünkben örökké él.
Amíg szívünk dobog, emléked bennünk élni fog.
Nyugodjatok békében.
Végtelenül szerettünk, soha el nem felejtünk.
Emléketek megőrizzük.

Drága emléke szívünkben él.
Bánatos szívünk fájdalomtól vérzik.
Csak az tudja mi az igazi fájdalom, kinek szerettét fedi e sírhalom.
Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, nem tudja mi az igazi fájdalom.
Míg élek létezel nekem.
Csak az hal, meg akit elfelednek.

Más világ most ahol él, más a szó és más a fény Tavasz, ősz, nyár és tél, nélküle fúj itt a szél.
Emlékük örökké élni fog.
Te messze vagy, de hangod befonja álmom, s szívemben nappal újra megtalálom.
Egyetlen titka volt jóságos lelkednek: mosoly, hit és tiszta szeretet.
Veled csodálatos és könnyű volt az élet.
Ha majd a mi szívünk is megszűnik dobogni, ide jövünk hozzád megpihenni.
Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.
Szereteted szívemben örökké élni fog.
Szeretetünk kísérjen.

Szívemet hozzád emelem, és benned bízom Uram.
A szeretet őrzi az emléket.
Az Úr énnekem őrző pásztorom.
Nem haltál meg csak előre mentél
Távol vagyunk tőled gyönyörű virágunk, a Te két szép szemed álmunkban is látjuk. Akkor is jólesik, ami árva kis szívünknek, mert mi igazán szeretünk Téged.
Jól csak a szívével lát az ember.
Némám állunk e sírhalom felett, zokogva áldjuk emléked.
Egy tragikus pillanat megölte szívedet, melyben nem volt más csak jóság és szeretet.
Mikor elfáradtam fájt nekem már minden, a jó Isten átölelt magához vett engem.
Sírva jöttünk e világra, sírás közt költöztünk el.

De ha jutottunk boldogságra, semmit sem vesztettünk el.
Szemünkben látjuk arcodat, fülünkben halljuk hangodat.

Bennünk így maradsz meg örökre, örökké szeretve.
Sorsunk elválás, hitünk találkozás.
Álmodj szépet gyermekem, álmod tovább az életed.

Szenvedésünk véget ér, ha majd itt álmodunk veled.
Ne csüggedj el, ha sújt fájdalom, Jézusnál van vigasz és oltalom.
Olyan csend van itt nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.
Itt a földön nagy szeretetben éltetek

Megpihenni e csendes helyre tértetek.
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik

És el is jutott a nyugalmas ágyig.
Elcsitul a szív, mely értünk dobogott Elpihen a kéz, mely értünk dobogott

Lelkünkben élni fogsz, míg szívünk dobog

De Te számunkra nem leszel halott
Nem volt nagy és kiváló

Csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
Mikor az erőm elhagyott

És a lelkem roskadozva vittem

Csendesen és váratlanul átkarolt az Isten.
Így múlnak el napjaim csendesen

Míg magadhoz nem ölelsz életem.
Én már pihenek

Utamnak végére értem.
Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján, Hogy elrepítsen – mikor megszülettünk elereszt,
S mikor meghalunk, visszavár.
„Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni, Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett, Így búcsú nélkül szívetekben, Továbbélhetek „
S ha nevetek vagy ajkamon kel ének Teszem, mivel egyetlen menedékem ez, Hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.

Ha a puszik esőcseppek, egy tengert adok Ha az ölelések falevelek, egy erdőt adok És ha szeretet örök, akkor az
Örökké valóságot adom neked.
Alszom mélyen zúgó lomb alatt,
Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat. Boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.
Ha emlegettek köztetek leszek, De fáj látnom könnyetek.

Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,

Mert én már Istennél vagyok.
Születés, élet, halál,

Mind kimérettet nekem,
S hogy Te mellettem voltál, Egy világ volt így velem.
„Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik”
Elfáradtál az élet tengerén Pihenj csendben a föld lágy ölén.
„Ha ránézünk sírodnak kövére Szorgalmas munkádnak e sír lett a bére”
Béke poraikra
Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt

Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.
Küzdelem és szenvedés volt az életünk

Legyen nyugodt csendes pihenésünk.
Emléked szívünkben örökké élni fog.
„Elmentél életed legszebb korában

Itt hagytál bennünket bús árvaságban”
Küzdelem volt életünk

Fogadd be lelkünk

Ó mennyben Istenünk.
„Még most is hallom hangodat,

Érzem kezed, hogy most is simogat”
Az Úr énnekem őriző pásztorom
A jó szülőket feledni nem lehet

Míg élünk ide hív a szeretet.
Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet
Amely nem ismert mást csak a szeretetet.

Tetted – rendkívüli – mert a hivatás a felelőssége

Az életösztönt is legyőzte!
Amíg éltek értünk küzdöttek

Amíg élünk nem felejtjük tettüket.
Megpihenni tértem, éltem alkonyán.
Örök nyugalmat adj nekem jó atyám...

Az nem hal meg kit eltemetnek Csak az hal meg kit elfelednek
„Boldogok, akiknek szívük tiszta: Mert ők az Istent meglátják...”
„Fehér galamb szállj a fiunk fejfájára A fájó szívű szülők helyett,

Te vigyázz az ő álmára”
„Kis szívednek gyors lüktetése

Rövid kis életednek lett befejezése”
„Olyanok voltunk mi is, mint ti

Olyanok lesztek majd Ti is, mint Mi”

„...Por és Hamu...”
Mint vadra a vadász ki lesben áll,

Úgy rabolt el tőlem orvul a halál.
„Bánatunk végtelen, mert itt hagytál

Bennünket hirtelen.
Emléked szívünkben örökké élni fog
„Drága szép emléked örökké közöttünk él”
Nehéz – e kő, de nehezebb a bánat

Mely szívére borult az egész családnak.
„Pihenj csendesen”
Szívük nemes, kezük dolgos
Életük nehéz volt, álmuk legyen boldog.
Csak az hal meg, akit elfelednek Örökké él kit nagyon szeretnek „Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, Az nem tudja mi az igazi fájdalom”
Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot Elment fiatalon, fehéren

S fekete gyászt hagyott.
Miért szakított bimbót a halál

Mikor hervadt virágot is talál...
Bimbó voltál édes kis gyermekünk

Mikor a halál elrabolt tőlünk
Angyal lettél ez az egy vigaszunk Imádkozzál értünk, korán letört virágunk.
„Fiatal életed elvették tőlünk
De a lelked velünk marad. Szeretteid”
Miért vett bimbót a halál
Amikor hervadt rózsát is talál Reményünk csillagát fedi – e sírhalom Emlék keresztje rá szülői fájdalom.
„Korán szakított le az élet vihara Mint rózsabimbót nyílása kezdetén!”
„Ifjan életed tavaszán szálltál sötét sírba Szerető Szüleid bánatban itt hagyva”

Te voltál a szemünk fénye csillaga Jézuskának kicsi kis angyala.
„Életed hajnalán letört a halál
Ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll”
Oly hirtelen elrabolt a halál Szívünkben örök fájdalmat hagytál.
Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet,

hogy egyszer majd találkozunk veled.
A bölcsőtől a koporsóig

Minden múlandó, illanó itt. Ma még jövő, holnapra múlt, A tarka lepke porba hullt.
"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak;
megtalálsz a falevélben, mikor lehull;
meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik;

s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."
"Hogy újra légy,

csak egy szó kellene,

s olyan szó nincs."
"Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,

És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal. Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata: Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka."
Nagyon akartam élni még, Érezni szívetek melegét.

Nem adta a sors nekem, Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem, Őrizzetek szívetekben.
Meghalni könnyebb, mint örök búcsút venni attól, kit igazán szerettünk.
Megpihen a dolgos jó apai szív.

Áldás, és hála övezi e sírt,
Szerető férj voltál drága édesapa, Bánatos családodnak most az őrangyala
Égő könnycsepp mondd neki, hogy szeretünk, Soha el nem feledünk!
Hirtelen halálod
Nagy fájdalmat okozott,

De jóságod és szereteted

Szívünkben örökké élni fog.
Szívünkbe helyedet

Nem pótolja semmi, Míg e földön élünk Nem fogunk feledni.
Emlékedet megőrizzük.

Emlékedet fájó szívvel megőrizzük.
Valóság voltál, álom lettél újra
Őszinte részvéttel búcsúzunk.
Végső búcsú
Őszinte fájdalommal búcsúzunk.
Pihenj Te drága szív, mely megszűntél dobogni,

szerető jóságod nem tudjuk feledni.
Némán megállok sírod felett, s csendben elrebegem emlékedet.
Hiányod érezzük, emléked őrizzük.
Szívemben örökké élni fogsz.
Nyugodj békében.
Míg éltél, szerettünk, míg élünk siratunk.
Csodás valóság voltál, s most utolérhetetlen álom lettél.
Amíg élek nem felejtelek.
Őszinte részvéttel búcsúzom.
Meghal minden, és elmúlik minden
Lombos erdők

Vigyázzák örök álmodat
Földön többé sose látlak, De visszavárlak, tudhatod
"Nekem már várni nem szabad, Titokzatos hívó szavak"
"Úgy vágytam ide, s most már szállnék"
"Állni gyászban, súlyos ezüstben,

Fuldokolni a fáklyafüstben"
"S a fájdalmak is mások, Mert semmit se tehettek"
"Valami nagy-nagy,

Bús semmiségbe beleveszek"
"Sose lesz másként, így rendeltetett"
"Nagy torna ez, bús végtelen,

Ez a gyalázatos jelen"
"Sok volt immár a jóból,

Erőm elfogyott, meghalok"
"Nincsen szavunk, amit kimondhatnánk"
"Most minden-minden imává vált"
"S oly furcsa a ravatalom:

Már elhagylak benneteket"
"Áldjon meg az Isten

Úgy is vége most már Kész a ravatalom, Áldjon meg az Isten."
"S mert halhatunk bármelyik percben, célunk mégis az örökkévalóság.
S az ember szívében van a legtöbb jóság. Talán örökség, talán halál.
Hát jöjjetek, beígért éjszakák."
"Akár ha lent, akár ha fönt, A szegényé csupán a csönd"
Szenvedésed után a halál nyugalom, De Nélküled élni örökös fájdalom.
"Az éj komoly, az éj nehéz, Alszom hát Én is"

"Fáj a szívem, a szó kihűl, Bennem a múlt"
"Ó áldott anyaföld, itt pihensz, itt"
"Szoktatom szívemet a csendhez,

Nem oly nehéz ez"
"Béke és halálos örökség"
"Megyek a bús, nagyszerű Sötétnek,

Engem vár, engem, rohanok"
"Az Isten könyörületes,

Sokáig látatlan és néma"
"Béke és halálos örökség"
"A virág elhervad rövid pár nap alatt,

De emléked szívünkben örökre megmarad. Számunkra Te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok."
Lomb, szirom, virág, susogja a szél Hogy emléktek köztünk örökké él.
Sokat fáradtak az élet tengerén Pihenjetek most Jézus szent szívén
Jézusom Te adtál erőt a szenvedésben,
Adj örök nyugalmat lelkünknek a mennyben.
Istenbe vetett hit ragyogjon sírod sötét éjszakája, Virrasszon koporsód hosszas álma felett
Elválni kedveseinktől fájdalmas és nehéz,
de szívem a Szent reménnyel a jövendőbe néz. Jézus én bizodalmam hiszem, hogy egy napon Szeretteimet a mennyben újra megláthatom.
Te voltál a fény, a ragyogás Kérlek, vigyél el magaddal

És ha szerelmed porrá égett
Hints be vele a régi emléket
Ha majd letesznek hozzád, megfogom a kezed Még érezzük, hogy összetartozunk
Ez lesz az utolsó legboldogabb napunk.
Elfáradtál az élet tengerén Pihenj csendben a föld lágy ölén.
Hosszú volt az út, amely véget ért Beteg szíve örök pihenőre tért.
Drága kincsek voltak mindketten nekünk.
Ti kincsek elvesztetek, s csak a bánat jutott nekünk. Szeretetünk veletek van a síron túl is.
Emléketek él közöttünk, míg oda jutunk mi is.
Álom volt az életem, egy kis rövid álom, Letörte ifjú életem, rövid boldogságom. Elhervadt virágom mosolygó fényében. Miért vitt bimbót a halál,

Mikor tépett rózsát is talált.
"A test elragadtatott a földről; nem úgy mindaz, ami reá emlékeztet."
"Egy hangszer voltam Isten kezében,

ki játszott rajtam néhány dallamot.

Aztán eldobott és elhagyott,

de fölöttem ragyognak a csillagok."

Mi nem válunk el, csak te előre mentél.
"Végre nem butulok tovább!"
Nem remélek semmit. Nem félek semmitől. Szabad vagyok.
Hulló könnyekkel állok sírod felett,

a koporsó bezárta legdrágább kincsemet. Megállt egy szív, mely élni vágyott. Csak az idő múlik, feledni nem lehet. Nehéz az életet élni nélküled.

Felejteni téged soha nem lehet. Ha a bús napjaim le fognak telni, Odavágyom hozzád megpihenni.
"Itt nyugszom. Végre megnyugodtam. Elszállt az álom és a láz.

Ma föld fölöttem, föld alattam,

és nem emel, és nem aláz."
Miért tép rózsát a kegyetlen halál, mikor annyi hervadt rózsát talál?
Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hűs

nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet,

nem haltam meg, e sír engem el nem temet.
Síromra tegyetek egy szál vadvirágot, az kísérje utam, amerre majd járok.
Drága összetört virágaink,

Pihenjetek csendesen,
Ne érezzétek fájó könnyeink, Álmodjatok, míg találkozunk odafenn.
"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."
"Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben, Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben."
"Csak egyet álmodsz, és jövök, A földön itt mi sem örök,

S melletted leszek újra én."
"Nem élt belőle több és most sem él,

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló."
Ha rám gondoltok, köztetek leszek,

de fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,

mert én már Istennél vagyok.
De sokáig elnéznélek, ha még egyszer láthatnálak!
Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,

Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok.
Vándor, ha erre jársz,
itt egy szomorú emléket látsz: Kicsiny fiút takar e sír - Lehajtott fejjel idézd fel őt. Kapott biciklit, kisautót,

Szerető családot, szülőt, nagyszülőt, Dacolt a veszéllyel,
Végül mégis ő ment el vesztesen.

Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom.
"A fekete földben feketén

súlyos titokként fekszem én."
"Síromnál sírva meg ne állj!

Nem ott vagyok, nincs is halál."
Az élet olyan, mint a viharos tenger, melyben csak dolgozik az ember,

S ha egyszer céljára talál, csónakját felborítja a halál.
Hiába ültetünk sírodra virágot,

eltemettünk ide egy egész világot.
"Ifjú virág volt, mit se tudott a lét viharáról,

S máris törve pihen, s törve sir érte szívünk."
"Mint a szelíd tavaszalkony, olyan volt ifjú halálod,

S gyász örök éje borult ránk a bús alkony után."
"Megrontott tested már búsan rejti a mély sír,

Ám emléked örök kincse szívünk vigasza."
"Kedveseink! álmodjatok édes, szép síri álmot,

Őrt áll itt szelíden, s nem feled a szeretet."
Boldog, aki elhagyja a világot, boldogtalan, akit elhagy a világ.
"A harcot, melyet őseink vívtak,

békévé oldja az emlékezés."
Életed legszebb tavaszán, eltiport a halál, Emléked szívünkben örökké fáj.
A halál korán elragadt, de emléked meg marad.
Te voltál a mindenünk a bánat maradt meg nekünk.
Bolygócsillagként élted életed,

S halálod is úton talált.
Oh, nyugodj most e néma hant alatt, Míg egyszer én is eljövök hozzád.
Akinek szüleit nem fedi sírhalom, Nem tudja igazán, hogy mi a fájdalom.
Egy borzalmas pillanat megölte szívedet, Nekünk más nem maradt csak fájó emléked.
Nyugodj e néma hant alatt, míg egyszer eljövünk tehozzád.
Életed sok munka volt és törődés, jutalmad legyen a nyugalom és pihenés
Szomorú az elválás, boldog lesz a találkozás.
Soha el nem felejtünk.
Én már alszom csendesen, ó ne zavard meg álmomat.
Borulj a síromra halkan, csendben.
Legyetek nyugodtak, nekem már nem fáj semmisem.
Míg éltél, nagyon szerettünk, amíg élünk el nem felejtünk.
Gyászolják, kik szerették.
Ha fájó szívem megszűnik dobogni, hozzád jövök megpihenni.
Nincs a földön annyi szeretet, amennyi nékünk benne elveszett.
Megnyugszunk, ha majd találkozunk
Munka, küzdelem volt életed, örök nyugalom legyen pihenésed.
Amíg élt küzdött és szenvedett értünk
Felejthetetlen emléketek szívünkben örökké él.
Amíg szívünk dobog, emléked bennünk élni fog.
Végtelenül szerettünk, soha el nem felejtünk.
Emléketek megőrizzük.

Drága emléke szívünkben él.
Bánatos szívünk fájdalomtól vérzik.
Csak az tudja mi az igazi fájdalom, kinek szerettét fedi e sírhalom.
Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, nem tudja mi az igazi fájdalom.
Míg élek létezel nekem.
Más világ most ahol él, más a szó és más a fény.

Tavasz, ősz, nyár és tél, nélküle fúj itt a szél.
Emlékük örökké élni fog.
Te messze vagy, de hangod befonja álmom, s szívemben nappal újra megtalálom.
Egyetlen titka volt jóságos lelkednek: mosoly, hit és tiszta szeretet.
Veled csodálatos és könnyű volt az élet.
Ha majd a mi szívünk is megszűnik dobogni, ide jövünk hozzád megpihenni.
Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.
Szereteted szívemben örökké élni fog.
Szeretetünk kísérjen.
Szívemet hozzád emelem, és benned bízom Uram.
A szeretet őrzi az emléket.
Az Úr énnekem őrző pásztorom.
Nem haltál meg csak előre mentél
Némám állunk e sírhalom felett, zokogva áldjuk emléked.
Egy tragikus pillanat megölte szívedet, melyben nem volt más csak jóság és szeretet.
Mikor elfáradtam fájt nekem már minden, a jó Isten átölelt magához vett engem.

Szemünkben látjuk arcodat, fülünkben halljuk hangodat.

Bennünk így maradsz meg örökre, örökké szeretve.
Sorsunk elválás, hitünk találkozás.
Álmodj szépet gyermekem, álmod tovább az életed.

Szenvedésünk véget ér, ha majd itt álmodunk veled.
Ne csüggedj el, ha sújt fájdalom, Jézusnál van vigasz és oltalom.
Olyan csend van itt nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.
Itt a földön nagy szeretetben éltetek

Megpihenni e csendes helyre tértetek.
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik

És el is jutott a nyugalmas ágyig.
Nem volt nagy és kiváló

Csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
Mikor az erőm elhagyott

És a lelkem roskadozva vittem

Csendesen és váratlanul átkarolt az Isten.
Így múlnak el napjaim csendesen

Míg magadhoz nem ölelsz életem.
Én már pihenek

Utamnak végére értem.
Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján,

Hogy elrepítsen - mikor megszülettünk, elereszt,

S mikor meghalunk, visszavár.
Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni,

Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett, Így búcsú nélkül szívetekben, Továbbélhetek

S ha nevetek vagy ajkamon kel ének Teszem, mivel egyetlen menedékem ez, Hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.
Ha a puszik esőcseppek, egy tengert adok; Ha az ölelések falevelek, egy erdőt adok; És ha szeretet örök, akkor az
Örökké valóságot adom neked.
Alszom mélyen zúgó lomb alatt,
Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat. Boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.
Ha emlegettek, köztetek leszek, De fáj látnom könnyetek.

Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,

Mert én már Istennél vagyok.
Születés, élet, halál,

Mind kimérettet nekem,
S hogy Te mellettem voltál, Egy világ volt így velem.
Elfáradtál az élet tengerén Pihenj csendben a föld lágy ölén.
Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt. Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.
Küzdelem és szenvedés volt az életünk, Legyen nyugodt, csendes pihenésünk.
Elmentél életed legszebb korában,
Itt hagytál bennünket bús árvaságban
Küzdelem volt életünk Fogadd be lelkünk

Ó mennyben Istenünk.
Még most is hallom hangodat,

Érzem kezed, hogy most is simogat.
A jó szülőket feledni nem lehet

Míg élünk ide hív a szeretet.
Megpihenni tértem, éltem alkonyán.
Örök nyugalmat adj nekem jó atyám ...
Az nem hal meg, kit eltemetnek

Csak az hal meg, kit elfelednek
Fehér galamb szállj a fiunk fejfájára

A fájó szívű szülők helyett,

Te vigyázz az ő álmára!
Mint vadra a vadász ki lesben áll, Úgy rabolt el tőlem orvul a halál.
Bánatunk végtelen, mert itt hagytál Bennünket hirtelen.
Drága szép emléked örökké közöttünk él
Nehéz e kő, de nehezebb a bánat

Mely szívére borult az egész családnak.
Pihenj csendesen

Szívük nemes, kezük dolgos.
Életük nehéz volt, álmuk legyen boldog.
Csak az hal meg, akit elfelednek Örökké él, kit nagyon szeretnek
Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot Elment fiatalon, fehéren

S fekete gyászt hagyott.
Bimbó voltál édes kis gyermekünk

Mikor a halál elrabolt tőlünk
Angyal lettél ez az egy vigaszunk Imádkozzál értünk, korán letört virágunk.
Fiatal életed elvették tőlünk
De a lelked velünk marad. Szeretteid
Ó, kegyetlen halál
Miért vett bimbót a halál

Amikor hervadt rózsát is talál Reményünk csillagát fedi - e sírhalom Emlék keresztje rá szülői fájdalom.
Korán szakított le az élet vihara Mint rózsabimbót nyílása kezdetén!
Ifjan életed tavaszán szálltál sötét sírba Szerető Szüleid bánatban itt hagyva
Te voltál a szemünk fénye, csillaga,

Jézuskának kicsi kis angyala.
Életed hajnalán letört a halál

Ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll
Oly hirtelen elrabolt a halál

Szívünkben örök fájdalmat hagytál.
A jóság és szeretet megtestesülése volt.
A lélek él. Találkozunk.
A szeretet soha el nem fogy.
A szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik.
A te szíved pihen, a miénk vérzik, hisz a fájdalmat csak az élők érzik.
Adjon neked az Úr örök nyugalmat és békességet.
Aki dönt, felettünk áll, kezében vagyunk mindannyian.
Aki hisz én bennem, ha meghal is él.
Aki szeret, az soha nem feled, mert te túléled az őszt és a telet.
Áldás emlékére.
Áldás és béke a legszeretettebb férj drága poraira!
Áldás és béke drága hamvaira!
Áldás és béke drága poraira.
Áldás és béke lengjen a felejthetetlen jó férj drága porai felett!
Áldás és béke lengjen drága porai fölött!

Munkáink

(kattintson a képre)

QR kód

Kapcsolat

Cím

7090 Tamási, Aradi utca 19.
Útvonalterv

Telefonszám

Telefonszám: +36 30 323 7349

Telefonszám: +36 30 562 6981

E-mail cím

Weboldal

http://panhol.ucoz.hu/

Küldjön üzenetet

Értékelések

Légy az első, aki véleményt ír